Gellért Dorottya: Van valami megnyugtató abban, hogy minden elmúlik
Öt évvel ezelőtt bemutattuk a legmenőbb fiatal magyar színésznőket, de azóta annyi friss tehetség bukkant fel, hogy muszáj volt indítanunk egy újabb listát. Kik azok a huszonéves színésznők, akik az utóbbi években észrevetették magukat filmekben, sorozatokban, és már nem kell sok hozzá, hogy széles körben is ismertté váljanak? Interjúsorozatunkban az új színésznőgenerációt vonultatjuk fel.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #11
Gellért Dorottya 1997. augusztus elsején született Budapesten, gyerekkorát Nyíregyháza mellett töltötte édesanyjával és a hat évvel idősebb bátyjával. Nem volt tévéjük, de volt kilencven szilvafájuk, nagyon sokat játszottak. Waldorf óvodába és iskolába járt, minden évben csináltak egy előadást az osztállyal, érezte, hogy szeretne a színészettel foglalkozni, de nem mert elmenni egy rendes színjátszókörbe. „Nagyon nehezemre esett kinyílni emberek előtt, meg felvállalni azt, hogy színész akarok lenni” – mondta erről az időszakról.
Tizenkét éves korában Pestre költöztek, majdnem húsz volt, amikor először felvételizett a Színművészetire, harmadik próbálkozásra vették fel. „Az első félév csodálatos volt, aztán jött a Covid, aztán az egyetemfoglalás, megint Covid, világösszeomlás, azóta egy bárkán próbálunk meg a két part között létezni” – foglalta össze az eddigi egyetemi élményeit.
Első filmszerepét akkori lakótársától és legjobb barátnőjétől, Bagossy Júliától kapta. Ez volt a Friss Húson is díjazott, A kutyák nem esznek füvet című csodálatos kisfilm, amit a fenti ablakban meg lehet nézni. Utána még csináltak együtt egy Öcsi című kisfilmet is, amiben Dorkának van egy háromperces, egysnittes, fenomenális táncjelenete.
Öcsi-béli partnerével, Turi Péterrel együtt játszik az Árni című filmben is, amit az idei velencei filmfesztiválon mutattak be. A vándorcirkuszos közegben játszódó drámában Dorka egy kiszolgáltatott helyzetben lévő erős nőt alakít. Legközelebb a Bolond Istók tévéfilmes változatában láthatjuk, amelyben a női főszerepet, az eredeti műben nem szereplő Sári nevű karaktert játsza, de hamarosan feltűnik majd egy napi sorozatban is az egyik nagy kereskedelmi csatornán.
„Bármilyen szerepet szívesen rábíznék Dorkára. Kevés ilyen szövetség jut egy rendezőnek és hálás vagyok érte. Ért és érteni akar, ugyanakkor kritikusan áll a dolgokhoz. Főnixmadár módjára képes alámerülni és újjászületni az érzelmekben, a jelenben él. Sokat tanultam tőle a jelenről. Azt is szeretem, hogy sose hagyja kétségek között a rendezőt. Tudom, hogy ő mindent meg fog tenni a szerepéért, és a közös munkáért, miatta nem kell izguljon senki, terhelhető és imád dolgozni. Képes csúffá változni, vagy érzékivé, amire épp szükség van. Mindeközben jól rálát a dolgok intellektuális, ízlésbeli szempontjaira is. Szerencsés vagyok, hogy végigkövethettem, ahogy egy izgalmas idegrendszerű fiatal lány nővé válik és hivatása lesz a színészet.” – Bagossy Júlia, az Öcsi és A kutyák nem esznek füvet rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Amikor egyéves voltam, anyának elege lett Pestből, és felköltöztünk a Bükkbe Ómassára. Ez Miskolc felett egy pici kohászfalu, csodálatos hely. Nagyon sokat játszottak velem a szomszéd gyerekek, én voltam a Dorci baba. Az az emlékem, hogy valahogy sikerül kinyitnom a kerti kaput, és négykézláb átszökök a szomszédba az Esztiékhez oroszlánosat játszani.
Melyik szót használod túl sokszor?
Nagyon. Iszonyú. Sokat szoktam feleslegesen fokozni.
A karriereddel kapcsolatban mi volt a legrosszabb tanács, amit megfogadtál?
A bátyám azt mondta, hogy a felvételire csiniben menjek. Ebből az lett, hogy csini ruha, plusz szakadt tornacipő. Nem díjazták.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Kábé öt napja, mert egy baráti krízishelyzet alakult ki. A baráti kapcsolataim adják az életem fő pilléreit, ezért nagyon megijedtem, hogy megsérül ez a nagyon intim kapcsolat. Végül sikerült megoldani.
Mikor voltál a legboldogabb életedben?
Egyszer egy pszichológus azt kérte tőlem, hogy mondjam meg, melyik az a pillanat az életemben, ahova, ha visszautaznék, azt akarnám, hogy örökké tartson. Belefeszültem, semmi nem jutott az eszembe, aztán iszonyú dühös lettem, hogy hogyan kérhet ilyet. Van valami megnyugtató abban, hogy az élet állandóan változik, hogy minden elmúlik, hogy ez is része az egésznek.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
A túlzott önreflexiómat és a külső kameráimat. Nagyon sokszor nem engedem meg magamnak, hogy a jelenben legyek, mert mielőtt kimondanám, amit gondolok, már kritizálom. A másik, amit utálok, hogy sokszor nem tudok bízni az intuíciómban. Ezért előfordul, hogy kirúgom magam alól a széket, mert inkább a környezetemre figyelek, és annak érdekében döntök.
Mondasz erre példát?
Mondjuk szerelemben. Érzem, hogy valami nem működik, de akkor is folytatom, és nem veszem észre, hogy a vörös zónámon már rég túljutottam. Sok fájdalompontot figyelmen kívül tudok hagyni.
Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?
Nagyon megnézném, hogy milyen volt a kilencvenes évek. Kíváncsi vagyok arra az érzésre, amikor van potenciális boldog jövőkép. Mert ennek a totális hiányában élünk.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
Anyámat fiatalon.
Mit utálsz a legjobban csinálni?
Ügyeket intézni. A felvételimet is nehezemre esett beadni. Mindhárom alkalommal Bagossy Juli jelentkezett helyettem a felvin.
Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?
Miután az első barátommal szétmentünk, jóban maradtunk. Egyszer találkoztunk a könyvtár mellett, mesélt egy csajról, akivel éppen kavart, és azt mondta, hogy az a jó benne, hogy van rendes családja. Otthagytam.
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
Egy barátnőmnek szülinapjára csináltunk egy képeskönyvet. Szerkesztettem bele egy fotót, amin rámutat egy lakókocsira, aminek az ablakában van egy vers, amit róla írtam. Szerintem abban a versben sikerült megfogalmaznom, hogy miért csodálatos része ő az életemnek.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Sokáig zavart az orrom, de már tetszik.
Hogyan tanulsz szöveget?
Amilyen módszerrel éppen ki tudom cselezni magam: járkálva, egymás után ismételve, emlékképhez kötve a szót, a ritmusra figyelve. Nagyon sokáig rettegtem a szövegfelejtéstől, mert a Waldorfban megcsináltuk az osztállyal A Pál utcai fiúkat, amiben én voltam Nemecsek, és ott volt életem legnagyobb blackoutja. A lázmonológnál magyaráztam Bokának, hogy hogy volt a Füvészkertben, ott tartottam, hogy brekeke-brekeke, aztán semmi. Egy kanyi szó nem jutott az eszembe. Kábé fél perc néma csönd után megszólaltam megint, hogy brekeke-brekeke, aztán inkább gyorsan meghaltam.
Mit csináltál eddig ma?
Felkeltem, elkezdtem hallgatni Laurel Halo szettjét az NTS-en, eszembe jutott egy ötlet, hogy miről szeretném írni a szakdogámat, annak nagyon megörültem. Edzettem, elvittem a biciklimet szervizbe, mert defektes volt a hátsó, kiderült, hogy az egész kerék teljesen rossz, szétkapta a nő, ott ücsörögtem fél órát, ő magában motyogott. Utána elmentem az adományboltba leadni pár ruhát, közben vettem is kettőt, most meg itt vagyok.
Milyen pénzes munkáid voltak színészeten kívül?
Takarítottam Airbnb-lakásokat, csapoltam fesztiválokon, ötszáz forintos órabérért szedtem tálcákat egy mexikói gyorskajáldában, négy éven keresztül vigyáztam egy Róbertka nevű kisfiúra bébiszitterként. Imádta a Vasutas magazint, én kevésbé. Egy évig takarítottunk egy irodahajón az egyik barátnőmmel, de általában csak este tudtunk menni. Nagyon ijesztő este egy üres irodahajó. Ordítva énekeltünk mindent, ami eszünkbe jutott. Életemben nem féltem annyit.
Melyik film változtatta meg az életedet?
Amikor láttam kiskoromban A rettenthetetlent Mel Gibsonnal, úgy éreztem, hogy hősnek lenni az élet értelme. Azóta ezt egy kicsit átértékeltem.
Melyik filmet láttad utoljára moziban?
Volt egyszer egy nyár, azon nagyon sírtam. Gyönyörűen játszik az a csávó.
Te hogyan szeretnél meghalni?
Szerintem jobb, ha az ember fel tud rá készülni, és nem az van, hogy elbassza egy kocsi. Bergman mondta A nyugtalanok című könyvben, hogy megöregedni iszonyú nagy energia. Ez szép gondolat. Megöregedni ugyanolyan meló, mint felnőni. Szeretném megélni, hogy milyen megöregedni és szép lassan kimúlni a világból.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Mondhatjuk így is.
Hol etted a legjobbat életedben?
Amikor először voltam Horvátországban, és megkóstoltam a fügét. Konkrétan napfény íze volt.
Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!
Tizennyolc évesen két barátnőmmel elstoppoltunk Olaszországba fejenként ötven euróval. A tengerpartra akartunk eljutni, és az volt a terv, hogy utcazenélünk. Helyette aludtunk Velence külvárosában egy templom lépcsőjén – mert meccs volt, és nem engedett be a templomba a pap –, egy lepra parkban esőben, sátraztunk temető mellett, volt, hogy kitettek minket egy nyolcsávos autópályán a semmi közepén, utána órákon keresztül sétáltunk víz nélkül, közben ment le a nap, és csak arra tudtam gondolni, hogy anyámat lássam még egyszer. Azóta nem stoppoltam. Nagyon riszki volt, de életre szóló, meghatározó élmény.
Mi volt az utolsó dolog, ami felvillanyozott?
Lil Mariko: Boring.
Melyik volt az utolsó film, ami baromira felbosszantott?
A ház, amit Jack épített. Az akkori szerelmemmel néztük moziban. Őt teljesen beszippantotta, és meg kikészültem. Aztán kijöttünk és fél órán keresztül nem tudtam megszólalni.
Mikor voltál a leggyávább életedben?
Öt éve Triesztben voltunk egy színházi fesztiválon, és egy Oroszországban élő szír csávó tartott mozgásszínházi kurzust. A III. Richárdból csináltunk jeleneteket, improvizáltunk. A második alkalommal nagyon jól sikerült egy jelenetem, azóta is az egyik legmeghatározóbb színpadi élményem. Megdicsért a csávó, és utána odajött hozzám pár színész a társulatából, hogy szeretnének velem másnap dolgozni. Iszonyú boldog voltam, és úgy éreztem, hogy nekem lehet, hogy ki kéne költöznöm Moszkvába és tőle kellene tanulnom. Másnap nem mertem bemenni a harmadik órára.
Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?
Sokszor szabadkozom.
Melyik volt életed legjobb koncertje?
Amikor bemásztunk a Szigetre Kasabian-koncertre az első barátommal, mondjuk őt elkapták az őrök.
Van beceneved?
Sok van. Dorozzsa, Dorinka, Kodovka, Kodinka – hehe, ez olyan, mint egy rossz Weöres Sándor-vers. Anyukám Dorcinak hív.
Miről szeretnél leszokni?
A cigiről meg a rágóról.
Félsz a konkurenciától?
Ez a szakma elég random, igyekszem nem szorongani még emiatt is. Iszonyú sokfélék vagyunk. Attól tudok félni, hogy szar vagyok.
Szerinted minek van értelme ebben az életben?
Az emberi kapcsolódásoknak. Ez az egyik legérdekesebb dolog, amit csinálni lehet. De kiskoromban annak is volt értelme, hogy nyaranta felállítottam a sátrunkat a kertben, és sütiket árultam Fornetti gyanánt nem létező vevőknek.
Az öt évvel ezelőtti sorozatunk cikkeit itt találja.
